Istenem, azt hittem sosem fogy el a könnyem a bodywork foglalkozásaink során! A 3 éves pszichológiai képzés, amin részt vettem komoly hangsúlyt fektet a sajátélmény megszerzésére, azaz a személyiségünk megdolgozására, hiszen minden segítő addig tudja elvinni kliensét a fejlődésben, ameddig ő maga eljutott. Ezt a részét szerettem a legjobban a sulinak, bár a mély érzelmi munka nem mindig volt könnyű. Szerencsés vagyok, hogy életem legnehezebb időszakában épp egy ilyen segítő közeg vett körül. Évekkel korábban ezt egészen máshogy éltem volna meg, talán beleroppanok, de így épültem és gazdagodtam belőle. Történt ugyanis, hogy a fiam születése előtt közvetlenül édesanyám alzheimere súlyosra fordult és egy hónapon belül el is vitte őt. A gyászfolyamatot nyilván nem tudtam megélni egy babával a hasamban, sem a gyermekágy csodálatos (nem az) hetei alatt. Pördült velem egy hatalmasat a világ, nem nagyon tudtam, merre van az előre, és néha úgy éreztem beleőrülök a sok változásba. Aki próbálta a gyermekágy, azaz a szülés utáni első hat hét hormon-hullámvasútját, az tudja, hogy önmagában is jó móka, pláne egy ekkora veszteséggel megfejelve.

Néhány hónap múlva kezdődtek a bodywork foglalkozások, ahol olyan mélyre lehet menni, hogy egy csoporttársam szavaival élve néha bizony a taknyunkon csúsztunk :). A nonverbális technika olyan mély traumák elérését és feldolgozását teszi lehetővé, hogy csak ámulok bámulok a mai napig, mi minden történt ott velem. Nem volt könnyű beleengedni magam a fájdalomba, de profitáltam belőle. Az őszinte elfogadás, a támogatás és a tiszta kapcsolódások megsokszorozták az erőmet és átsegítettek a nehéz időszakon. Megéltem, hogy úgy is oké vagyok, ha nem vagyok épp szórakoztató, ha  megfolyik a smink az arcomon, és nincs kedvem egy szót sem szólni - ez felszabadító érzés volt. Megtanultam emlékezni rá, hogy a rossz mellett mindig ott a jó, ezek örökké átfordulnak egymásba, sosem tisztán egy minőség van jelen az életben. Feldolgozni csak úgy lehet egy sérülést, ha érzelmileg átengeded magadon. Az átélésnek köszönhetően lassan elcsendesednek az érzések és a helyükre kerülnek. Ugye van olyan, hogy egy benned zajló folyamatra, becsípődésre, rossz mintára tudatos vagy, mégsem tudod letenni? Szabadulni csak úgy lehet ezektől, ha érzelemben megéled. És honnan tudhatod, hogy valamit feldolgoztál? Amikor már érzelmi hullámzás nélkül vagy képes beszélni róla, nem hatja át a hétköznapjaidat, nem tépelődsz rajta és nem zaklat fel, akkor túl vagy rajta.

Ha sok-sok éve nem sírtál vagy érzékenyültél el, elkezdhetsz gyanakodni, hogy remekül működnek az elfojtásaid. Ilyenkor ugyan a tudatodból kiszorítod a kínos vagy fájdalmas emléket, de a tudatalattidban ott munkál és szívja az energiádat. Esélyes, hogy előbb-utóbb fizikai tünetként vagy szorongás formájában köszön vissza.

Sok szülő már jó korán igyekszik lenevelni gyermekét a sírásról. Ne sírj Pistike, nézd itt egy szép vonat, vagy egy szelet csoki (remek talaja a későbbi evészavarok kialakulásának), jaj nem is fáj az annyira neked, most mit hisztizel. Ez nem más, mint a gyermek érzelmeinek semmibe vétele, melynek hatására azt tanulja meg, hogy később se bízzon érzéseiben. A sírás pedig a nevetés mellett a leghatékonyabb módja a gyerekben keletkezett feszültség levezetésének. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy rácsukjuk az ajtót, had sírjon a szobájában egyedül, hanem azt, hogy együtt érzünk vele és segítünk megnevezni érzéseit és csalódásának okát. Arra bíztatlak hát, hogy legyél bátor! Mert sírni nagyon is bátor dolog. Azt mutatja, vagy olyan erős, hogy megmutasd a gyengeséged, mert azzal együtt is elfogadható és értékes vagy. Ha ezt tudod, nem fogsz annyi energiát elszórni arra, hogy tökéletesnek és keménynek mutasd magad. A sírás átmossa a lelket, használd hát!

Ez alatt nem azt értem, hogy rázkódó vállal, az önsajnálatban dagonyázva közlekedj a nagyvilágban, hanem azt, hogy élj szívből, éld meg és vállald fel az érzelmeidet. Találj egy embert, egy csoportot, bármilyen platformot, vagy akár a kanapéd sarkát, ahol megélheted őszintén és mélyen az érzelmeidet. Így feldolgozhatod a téged ért sérüléseket és a fájdalom legmélyén kapcsolódni tudsz saját, belső erőforrásoddal, mely továbblendít és mutatja az utat egy teljes, intenzív élet felé. Mert félgőzzel ugyan mit érdemes csinálni?

Ha segítségre van szükséged elakadásaid vagy fájdalmad feldolgozásában, a Kapcsoló Facebook oldalán megtalálsz.

Írta: Takács Magdolna, önismereti és életvezetési tanácsadó