2016. okt 19.

Képzelj el egy tökéletes társadalmat

írta: kapcsolo
Képzelj el egy tökéletes társadalmat

Ahol őszintén, jóízűen beszélgetünk egymással, játszmáktól mentesen. Amikor megkérdezem hogy vagy, tényleg érdekel, és Te tényleg a frankót mondod. Nem vetítesz, mert nem érzed úgy, hogy meg kell mutatnod milyen sikeres és tökéletes vagy. Tudod, hogy elfogadlak, mert a tökéletlenségeiddel együtt is értékes és szerethető vagy. Valódi, eredendő lényed átsugárzik rajtad, nincs rajta sallang. Tisztában vagy a vágyaiddal, szükségleteiddel, ezek határozzák meg választásaidat. Elégedett vagy az életeddel, olyan munkát végzel, amibe beleteszed személyiséged, így hozzáadott értéked egyedivé és értékessé teszi az eredményt. Társad nem munkamániás, nem az étel és az ital az egyetlen, amiben fel tud és akar oldódni. Nem a szomszéd, a kollégád vagy a politikusok szapulásával töltitek az estét, hanem azzal, ami tölt. Nincs szükségetek arra, hogy mást hibáztassatok, mert felelősséget vállaltok az életetekért.

Ebben a világban egyszerűen érzed, hogy a helyeden vagy. Ez nem feltétlenül jelent könnyű sorsot, de mindenképpen olyan sorsot, amibe bele tudsz állni, jelen vagy benne. Tudod, hogy mi az igazán fontos számodra, milyen emberekkel szeretsz együtt lenni, milyen munkát végzel szívesen és egyáltalán mit miért csinálsz. Nevetni és sírni is ér, hiszen iszonyú fárasztó mindig tökéletesnek mutatkozni. Eufória kiséri mindennapjaid, mert energiád nem az elfojtott érzelmeid mélyen tartására megy el. Figyelsz a testedre, mert a tested az elsődleges eszközöd, ami megmutatja, mi zajlik benned. A testérzetek és a betegségek pontosan jelzik, merre érdemes menned.

Ebben a társadalomban a vezetők és a politikusok megdolgozott személyiséggel hoznak döntéseket, így képesek emelni a rájuk bízott embereken. Win-win helyzetet teremtve nem csak a saját kásájukat főzögetik, hanem az egész rendszert lendítik előre.

Csak hunyd be a szemed és képzeld el. Milyen érzés? Komfortos lenne, ugye? Ehhez az utópisztikusnak tűnő világhoz pedig nem más a kulcs, mint önismereted fejlesztése és személyiséged megdolgozása.

80133546a249433b104a5385fc694206.jpg

Előfordult veled, hogy egy helyzet megmagyarázhatatlanul erős érzelmi reakciót váltott ki belőled? Csípőből, üvöltve reagáltál, anélkül, hogy átgondoltad volna, „mi is van” valójában? Ilyenkor például az történik, hogy egy bizonyos gyerekkori fejlődési szakaszban keletkezett trauma élményvilága aktiválódik, anélkül, hogy tudnál róla. Nyomogatják a gombjaidat, talán nem is szándékosan, Te pedig kiakadsz, veszekedsz, és így további feszültséget és fájdalmat generálsz az életedben.

Hányszor hallom például, hogy „ugyan, engem is otthagyott anyukám egy évesen pár hétre, mert elutazott, kórházba került, stb, mégsem lettem lelki sérült”. Csakugyan? Nem lettél személyiségzavaros, de talán a sárga földig iszod magad minden hétvégén, vagy tömöd magad étellel, esetleg nem tudsz intim, bensőséges kapcsolatot kialakítani a pároddal (már ha van)? Például ilyen csatornákon tud megnyilvánulni egy korai fejlődési sérülés.

Talán eddig eszedbe sem jutott, hogy van választásod és csinálhatod másképp is. Senkinek sem voltak tökéletes szülei, így akaratlanul is sérüléseket okoztak, de ezeket a sérüléseket leteheted, megadhatod magadnak, ami akkor hiányzott és leteheted a puttonyod. Így nem tudattalan konfliktusaid fognak irányítani, hanem belső középpontod, aki pontosan tudja, mi neked a jó.

Megdolgozott személyiséggel könnyebb tiszta, egyértelmű döntést hozni. Feltűnt már, hogy amikor egy nehéz helyzetben próbálsz dönteni, érvek és ellenérvek százai vitatkoznak egymással, így sosem érkezik meg a kétséget kizáró „döntöttem” érzés? Ha megtanulsz a tested jelzéseire figyelni, akkor megszülethet a lélek és a fej közös döntése, mely biztosan az akkor meghozható legjobb döntés lesz.

a84a2bfce0a57d1675c56835301f300b.jpg

Felmerülhet a kérdés: ha személyiségünk fejlesztése ilyen csodavilág létezéséhez vezetne, akkor miért nem csinálja mindenki? Egyrészt azért, mert nem tudnak az önismeretben rejlő lehetőségekről, és sokszor még saját problémájukról sem, így csak azt érzik, hogy valami nem oké, és minden erejükkel ezt a nem oké érzést igyekeznek elnyomni. Vesznek nagyobb autót, új állást keresnek több fizetéssel, és persze lesik, hogy a másik mikor hibázik, mert olyankor ők többnek érzik magukat. Arról nem is beszélve, hogy az önismeret megszerzése munkával és szembesüléssel jár, így mint olyan, bátorságot igényel. Felbukkanó, valós lényünk érzései és tulajdonságai lehet, hogy nem férnek bele eddigi énképükbe. Annyira igyekeztünk mások elismerését és szeretetét elnyerni, hogy jó mélyre elrejtettük valódi szükségleteink és tulajdonságaink. Ezek pedig valódi kincseink, és szerencsére előhívhatóak újra.

Röviden összefoglalva tehát az önismeret célja, hogy napi szinten tudjuk, miért kelünk fel, miért tesszük mindazt, amit teszünk. Ehhez tudnunk kell, kik vagyunk, mit akarunk az élettől, és az élet mit akar tőlünk. Mindig lesznek megoldandó helyzetek az életünkben, de nem mindegy, hogy ezeket veszélyként vagy lehetőségként éljük meg, és milyen eszköztárral rendelkezünk a megoldásukra.

 

Írta: Takács Magdolna, önismereti és életvezetési tanácsadó

Szólj hozzá

társadalom lélek pszichológia önismeret személyiség