2020. feb 11.

Szülés utáni depresszió - tudd, hogy nem vagy egyedül!

írta: kapcsolo
Szülés utáni depresszió - tudd, hogy nem vagy egyedül!

Néhány hete láttam egy riportot egy férfival, akinek öngyilkos lett a felesége az ikreik születése után. Te jó isten! Min mehetett keresztül ez az ember? Micsoda fájdalom és sokk lehet ennyi változás egyszerre az ember életében. Mélységesen együtt tudtam mindkettejükkel érezni, mert magam is megjártam a lelkem poklát az első szülésem után. 

Kérdezgették tőle az ismerősei, hogy “dehát nem vettél észre rajta valamit?” Mire ő: “Szerinted mit kellett volna rajta észrevennem?”. 

Tényleg, mit kell látni az ilyen embereken? Lehangoltak, fáradtak, vonszolják magukat, ezeket mind rá lehet fogni a kialvatlanságra. Talán hangot is adnak halkan az elkeseredésüknek, mire gyakran leintik őket. “Á, ez csak a kezdet, a fáradtság beszél belőled.” Az elvetemültekből ilyen mondatok is kicsúszhatnak: “De hiszen úgy akartad ezt a babát, most mégsem örülsz neki?” 

Nem. Lehet, hogy egy pár hétig vagy hónapig nem tud neki örülni. Mert még nem ismeri. Még nem szokta meg. A hormonok tombolnak benne, a feje tetejére állt a világ és a hangulatingadozásokkal mintha felülne egy hullámvasútra. Egyelőre csak azt érzékeli az egészből, hogy ott van ez a kis csomag, aki ezentúl örökre ott lesz, ordít ha baja van és állandóan szopizni akar. A szoptatás pedig annak ellenére, hogy egy ösztönös, ősi dolog, valójában nem egyszerű, ugyanúgy meg kell tanulni, mint minden mást. 

depi_pixel_1.jpg

Egy baba születésével teljesen átalakul egy nő és egy család élete. Az öröm és a kiteljesedés nem mindenkinél érkezik meg varázsütésre. Ha csak a saját példámnál maradok, a természetes szülést határozottan naivan egy csodálatos élménynek képzeltem, ahol a baba az anyával együtt áramlik, minden megy szépen a maga útján, persze van fájdalom, de azt az eufória felülírja. Ehhez képest 19 órát vajúdtam, a végére már halálfélelmem volt, majd a szülést követően 3 napig alig bírtam felkelni az ágyból és a kórházban a nővér tanácsára a fal mellett közlekedtem, hogy ha elájulok kisebbet essek (neki nem volt ideje kisérgetni). Ettől a sokktól aztán nem ettem és nem ittam napokig, aminek hatására nem lett elég tejem. Emellett zajlott bennem a gyászfolyamat, mert édesanyámat a szülés előtti hónapban vesztettem el. Ez a kezdőcsomag messze nem mondható ideálisnak, de hála a sorsnak, az élmény átíródott a második gyermekem születésénél. Őt már császárral szültem, születésélmény ide vagy oda. Mielőtt nekem esnének a természetes szülés pártik: ebben a cikkben nem szándékom senkit befolyásolni a szülésmódokkal kapcsolatban, csupán azt szeretném kifejezni, milyen felszabadító volt másodszorra önálló döntést hozni, amihez már nem kapcsolódott kudarcélmény. A tej és a kötődés is rögtön berobbant ezerrel.

Másodszorra tehát már nem hagytam, hogy telebeszéljék a fejem mindenfélével, hogy mi jo a babának és mi jó nekem. Mert a terhességgel és a szüléssel kapcsolatban mindenkinek csupa elmés meglátása van, amit nem is szívesen tart magában. 

Amit ezzel mondani akarok az az, hogy rögtön az elején adódik pár helyzet, amit meg kell ugrani, és ha ez nem épp úgy alakul, ahogy kislány korodban álmodtál róla, már bele is csúszhatsz az elkeseredésbe. Ha hajlamos vagy a perfekcionizmusra véged, mert mégis ki a fene lenne képes egy teljesen új helyzetet elsőre tökéletesen abszolválni? De te ugye elvárod magadtól.

Kezdetnek tehát ott van a szülésélmény, ami feldolgozásra vár. Ha szépen alakul, akkor örülünk, ha nem, akkor ott vagyunk az élménnyel egyedül, és jó esetben évekkel később, rosszabb esetben pedig soha nem dolgozzuk fel. Aztán jön a  szoptatás. Temérdek szakirodalom létezik a témában, én mégis azt tapasztaltam, hogy egy szoptatási tanácsadó (óránként húszezerért) tudta csak átadni a mindenre kiterjedő infót és a megfelelő pózokat, sajnos esetemben már későn. A szoptatásnáci (mi csak így hívtuk a barátnőmmel) csoportból pedig pánikszerűen menekültem, mert ott aztán úgy minősítgetik egymást az emberek, mintha ősellenségek lennének, vagy valami ítélőbizottság tagjai.

Aztán ugye ott van a szabadság kérdése. Amiről már csak halvány emlékek derengenek benned, mert lehet, hogy a városban dübörög a buli, te már legkésőbb 7-kor pizsiben vagy. Ha szerencsés vagy és van segítséged, akkor időnként megmoshatod a hajad vagy kimozdulhatsz, de ha nincs, akkor minden program komoly szervezést igényel. 

Amint látod, nekem sem indult simán a gyermekvállalósdi, most mégis életem legnagyobb csodájának tartom a két gyermekem. Szuperjófejek, imádom és semmiért nem adnám már őket. De kőkeményen megküzdöttem az elején és nagyon egyedül éreztem magam. A baráti társaságból elsőként szültem, így új barátokat kellett keresnem a babakocsis sétákhoz. Ma visszatekintve már nagyon máshogy látom az akkori helyzetet. De akkor még nem volt meg az a nézőpont bennem, amivel ma vissza tudok tekinteni. Ha te is egyedül érzed magad, nehéz gondolatok és érzések gyötörnek, kérj segítséget! Lehet, hogy elég, ha keresel egy virtuális csoportot, de a személyes kapcsolódásnak még nagyobb ereje van. Hihetetlenül felszabadító tud lenni, amikor mások szájából hallod egyfajta validálásként, hogy ugyanabban vannak, amiben te. Ha pedig ki szeretnéd önteni a szíved és valakivel beszélgetnél az aggályaidról, aki ítélkezésmentesen meghallgat és vezet téged a saját folyamatodban, keress fel egy szakembert. 

ost talán még nem látod a fényt az alagút végén, pedig ott vár rád. Idővel minden egyre könnyebb lesz, a gyerek(ek)kel összeszoktok, és ahogy nőnek és közösségbe kerülnek, te szépen lassan visszakapod magad. Ha benned helyükre kerülnek a dolgok és kiegyenssúlyozottá válsz, azzal te és az egész családod is rengeteget nyerhet. Kétségtelenül központi szereped van otthon, ha te jól vagy, az a környezetedben is visszatükröződik. Az anyává válás az egyik legnagyobb mérföldkő az életedben, amikor minden 180 fokos fordulatot vesz és a gyermeknevelés jó pár évig hatalmas áldozathozatallal jár. Amíg kialakítasz egy jól működő, élhető szendszert, az nem megy egyik napról a másikra. Idő, türelem és kreativitás kérdése. Ne félj ehhez segítséget igénybe venni. 

Íme pár tipp, hogyan készülhetsz fel a kezdeti időszakra:

  • Mindent olvass el előre, amiből információt meríthetsz, hogy ne a káosz időszakában kelljen ezzel foglalkoznod. Én ha újra kezdeném, előre megtanulnám a gyerekdalokat is :)
  • Még a szülés előtt szervezd meg, ki segít neked a kezdeti időszakban. Rengeteget segít, ha valaki főz rád eleinte, vagy ebédet rendelsz és a bevásárlásban is kérj segítséget. Oszd be a barátaiddal, hogy ki milyen időközönként tud kicsit foglalkozni a babáddal, amig te sétálsz egyet, elmész fodrászhoz, vagy csak csöndben  nézel ki a fejedből :) Ha kicsit tudsz töltődni, egész más szemmel látod majd a világot.
  • Szerezz be mindent előre, mert nem lesz időd hosszasan vásárolgatni egy darabig. Babaholmik, ételek, babakocsi, szoptatós melltartó, stb. Babamérleget és mellszívót bérelni is tudsz.
  • Ha van párod, üljetek le, és beszéljétek át előre KONKRÉTAN, kinek mi lesz a pontos feladata. Ne várd, hogy magától ráérezzen, neked mi jönne jól. Amikor pedig részt vállal a feladatokban, bíztasd és ne kritizáld őt, mert hamar elmehet a kedve tőle, hogy aktivizálja magát.

Ne feledd, hogy nem vagy egyedül. Nagyon sok újdonsült mamával jársz hasonló cipőben. Attól, hogy vannak negatív érzéseid, még nem vagy rossz anya. Jó anya vagy, a te babádnak a legjobb. Higgy magadban és legyél magadra nagyon büszke, mert az élet fakad belőled!

 

Írta: Takács Magdolna, önismereti mentor

http://lelkifejlodes.hu/?page_id=12

www.lelkifejlodes.hu

 

Szólj hozzá