A meddőség súlyos téma. Mélyen együtt érzek a babára váró párokkal, éppen ezért nem tartom célravezetőnek rájuk sütni a terméketlenség bélyegét csupán a sikertelen próbálkozások alapján. Írásomban szeretnék segítséget nyújtani azzal, hogy más nézőpontból közelítve, a lelki háttér vizsgálatával közelebb juthassanak a vágyott céljukhoz.

Kép forrása: Rawpixel

Tapasztalataim azt mutatják, hogy sok pár esetében lelki blokkok vagy össze nem illőség okozzák a gyermekáldás hiányát. Nem egy alkalommal találkoztam például olyan párokkal, akiknek miután sok éves próbálkozás után szakítottak, egy új partnertől viszonylag rövid időn belül született gyermekük. Ez persze nem jelenti azt, hogy ha régóta próbálkoztok, érdemes szakítanod a partnereddel, mert számtalan lehetőség létezik a kimondatlan félelmek, elvárások és kapcsolati problémák feloldására. A kérdés az, hogy hajlandó vagy-e felvállalni az ezzel járó felelősséget és ránézni a háttérben húzódó lelki folyamataidra, vagy belenyugszol a fizikai síkon való kivizsgálások eredményébe.

Klienseimnek egy egyszerű gyakorlattal szoktam megmutatni, hogyan képes az elméjük befolyásolni fizikai működésüket. Ha van most a közeledben valaki, akiben bízol, kérd meg, hogy olvassa fel neked a következő sorokat lassan. A gyakorlat a következő: hunyd be a szemed, lazítsd el a végtagjadat, és képzelj el egy citromot. Lásd a lyukacsos héját, a szép sárga színét, vedd e kezedbe, szagold meg. Aztán képzeletben fogj egy kést és vágd félbe. Tartsd a kezedben az egyik felét, emeld a szádhoz és cseppents a levéből a nyelvedre. Érzed milyen savanyú? Ennél a pontnál szoktak beszámolni róla, hogy a nyál összefutott a szájukban. Ha egy néhány másodpercnyi  fantázia ilyen egyértelmű hatást fejt ki fizikai síkon, akkor mit gondolsz, a nap mint nap zakatoló gondolatok és aggodalmak a fejedben mennyire képesek befolyásolni a tested működését? A tudatalattiban futó programok és hiedelmek pedig mindezt láthatatlan módon teszik, anélkül, hogy tudnál róluk. Gyakran előfordul például, hogy aki azt állítja, gyermeket szeretne, tudat alatt mégsem erre vágyik. A jó hír az, hogy ezen okok felderítése és oldása lehetséges. 

Amikor egyikőtöknél sem mutatható ki orvosi beavatkozást igénylő elváltozás, érdemes az alábbi kérdésköröket megvizsgálnotok. Előre szólok, nem lesz sétagalopp. Még az is lehet, hogy rám fogsz közben haragudni. Megjegyzem, minél inkább benyomja valami nálad a gombot, annál valószínűbb, hogy annál a témánál érdemes mélyre ásnod.

1 - Bizalom

Hogy álltok a bizalommal? Hogyan képzeled el a párod leendő apaként? Tudsz majd rá támaszkodni, fizikai és lelki síkon is? Úgy általában milyen nézeteket vallasz a férfiakról? Érdemes megnézned, otthon milyen hiedelmek és „mondások” keringtek a férfiak megbízhatóságával kapcsolatban. Hallottál esetleg ilyen, s ehhez hasonló mondatokat az anyukádtól, hogy „kislányom, soha se bízz a férfiakban!”? Ha ezeket a mélyen gyökerező hiedelmeket az anyatejjel szívtad magadba, nem csoda, ha később te sem leszel képes megbízni a férfiakban. Egy kisbaba születése után pedig ha tetszik, ha nem, egy ideig a párodra vagy utalva, érdemes hát megvizsgálnod, milyen érzéseket kelt ez benned?

2 - Anyai minta

Milyen anyai minta van előtted? Édesanyád hogy élte meg a gyermekvállalást? Ha úgy látod, hogy áldozatszerepben volt és lemondásokkal járt számára, akkor elképzelhető, hogy tudat alatt te nem szeretnéd ezt újra élni, mert félted a szabadságod. Néha annyi is elég, hogy ezeket a mélyen gyökerező félelmeket tudatosítjuk és átbeszéljük. 

3 - Saját gyermekkorod

Milyen hangulatban telt a gyerekkorod? Édesanyád mindig rendelkezésedre állt, amikor szükséged volt rá, vagy sokszor előfordult, hogy érzelmileg vagy fizikailag elérhetetlen volt számodra? Esetleg épp gyászolt, vagy a saját párkapcsolatával küzdött? Ha a korai anya-gyermek kapcsolatban a gyermek nem tapasztalja meg a megfelelő odafordulást édesanyjától, akkor kifejleszthet magában egy képességet, mintha folyton szkennelné a környezete érzelmeit, ráhangolódik másokra, és így a saját szükségletei nem elégülnek ki, ami állandó szorongást és stresszt okoz számára. Sajnos ez a tanult működésminta megmarad felnőtt korra is, így ha ez a helyzet nálad, akkor valószínűleg már eleve egy magasabb szorongásszinttel éled az életed, ami növeli a terméketlenség esélyét. Jó magam is ebbe a táborba tartozom, kőkeményen megdolgoztam érte, hogy ki tudjam fejezni a szükségleteimet, vagy hogy egyáltalán felismerjem őket.

Ha elutasítod a saját szülői mintádat, és gyakran mondasz olyanokat, hogy „én SOHA nem leszek olyan, mint az anyám”, akkor az is megtörténhet, hogy tudat alatt esetleg mégsem szeretnél teherbe esni. Hiszen az egyetlen biztos módja annak, hogy ne legyél olyan anya, mint a sajátod: ha egyáltalán nem leszel anya.

4 - Születésed körülményei

Milyen körülmények között születtél? Talán meglepő, de a saját születésed körüli élménycsomag is meghatározza a gyermekvállaláshoz való viszonyodat. Manapság szerencsére számtalan módszer létezik a születésélmény feldolgozására. Ennek a csomagnak a kioldásával gyakran a szüléstől való félelem is enyhül. 

5 - Felelősségvállalás

Hogy állsz a felelősségvállalással? Úgy érzed, sikerült felnőnöd? Vagy még mindig anyukád főz rád? Itt nem arra gondolok, hogy havonta megdob egy Carte d’or– os doboznyi pörkölttel, hanem arra, amikor valójában még mindig ő gondoskodik rólad. De legalább a döntéseid előtt felhívod és kikéred a véleményét. Igazából már nincs kedved ilyen szinten megosztani az életed vele, de nem szeretnéd megbántani? Gyakran a családi rendszert áttekintve kirajzolódik, hogy az illető kora ellenére tulajdonképpen gyerek szerepben van a családban. Na már most ha valaki gyerek, akkor nem várható el tőle, hogy gyermeket vállaljon, ugye? Ennek a fordítottja is előfordul, amikor valaki a szülei elfuserált életét cipeli a hátán, ő vállal felelősséget értük, ő védi meg édesanyját a bántalmazó apától, az ő dolga boldoggá tenni a szüleit, esetleg anyagilag is ő tartja el őket. Ha ez az eset áll fenn, akkor már gyermeked születése előtt szülővé váltál, és lehetséges, hogy egy baba születése már túlterhelné a rendszered. Természetesen szép dolog támogatni a szüleidet, az viszont nem mindegy, hogy ez milyen mértékben nyomja rá a bélyegét a saját életedre .

6 - Stressz

Ha eddig eljutottál az olvasásban és nem csaptad még rám a laptop fedelét, akkor megígérem, hogy már csak egyet kérdezek. A stressz és a teljesítménykényszer milyen szinten van jelen az életedben? Nyugi van, vagy rendszeresen rágódsz valamin? Széthajtanak a munkahelyen, és te hajlamos vagy megfelelni? Az a rossz hírem, hogy a stressz és a rossz táplálkozás (ez utóbbihoz nem értek, ezért nem fogok írni róla) már a fentiek nélkül is nagy galibát tudnak okozni. Ezért azt szoktam javasolni, hogy ha teheted, állj meg és vizsgáld meg a helyzeted. Tényleg annyira fontos ennyit dolgoznod? Vagy ha már ennyit dolgozol, tudnád azt esetleg nyugodtabban is csinálni? Próbáld meg elképzelni, hogy eltelt 50 év, és amikor visszatekintesz, ez a mostani helyzeted csak egy epizód lesz az életedből, egy apró fejezet. Ha így tekintesz rá, talán könnyebb lazítani a hozzáállásodon.

A gyermekvállalásra vágyó párok a sikertelen próbálkozások hatására könnyen kerülnek elkeseredett, kimerült állapotba, mely a mindennapos taposómalommal ötvözve végképp megnehezíti a teherbeesést. A próbálkozásokat kísérő kudarcélmény, a teljesítménykényszer és a bizonytalanság komoly lelki terhet jelentenek. Ilyenkor téged és a helyzetet is előre lendítheti, ha felkeresel egy szakembert, akivel meg tudod osztani a lelkedben felmerülő kétségeket. Tapasztalataim szerint már az együttérző figyelem és az ítélkezésmentes környezet önmagában segítséget nyújt ebben a krízishelyzetben. Aztán ebből a megnyugvásból és elfogadásból tud épp elindulni egy új élet. Hiszen gyakran előfordul, hogy a meddőség „csak” egy fizikai tünet, a szervezet kétségbeesett jelzése, mely elfojtott érzésekről árulkodik. Ha szóba állsz vele és kész vagy felvállalni, hogy szembe nézel lelked legmélyebb bugyraival, csodára lelhetsz.

Írta: Takács Magdolna – Integrál szemléletű önismereti tanácsadó

www.lelkifejlodes.hu